Élménybeszámoló Határtalanul! program

Élménybeszámoló Határtalanul! program
Első alkalommal pályáztunk a Határtalanul! projektre. Célunk, hogy diákjaink megismerkedjenek a határon túl lévő kulturális értékekkel, s erősítsük a kirándulás alkalmával szerzett ismeretek által az összetartozás érzését. Szerettük volna megmutatni a gyerekeknek azokat az emlékhelyeket, amelyek kapcsolódnak Ady Endréhez, Petőfi Sándorhoz, illetve II. Rákóczi Ferenchez és a kuruc időszakhoz.
A tanulmányi kirándulásra 2019. szeptember 25 – 27-ig került sor. A 20 tanulót két pedagógus, Vass Edit intézményvezető és Vágner Mária osztályfőnök kísérte.
A kirándulást megelőzően csoportmunkában készültünk fel a nagy útra. Összegyűjtöttük Erdély emlékhelyeit, Ady Endréhez és Rákóczi Ferenchez kapcsolódó emlékeket, valamint Ady kuruc verseit, amelyből a kiránduláson fel is olvastunk. Három koszorút készítettünk, amelyeket elhelyeztünk a legfontosabb emlékhelyeken: Ady szülőházának udvarán álló emlékműnél, Koltón Petőfi Sándor szobránál és Nagymajtényon a Szatmári béke megkötésének helyszínén. A hetedikesek lázasan készültek a tanulmányútra, s hét doboz ajándékot gyűjtöttünk össze a koltói iskola diákjai részére. Ezek között volt magyar nyelvű tankönyv, szépirodalmi alkotás, írószer és játék. Közösen tanultunk meg egy kuruc nótát.

  1. nap
    Első állomásunk Nagykároly volt, ahol megtekintettük a Károlyi-kastélyt. Ellátogattunk az Ady-Bölönyi Györgyné szoborpároshoz is. Ezt követően Adyfalván álltunk meg. Az emlékparkban megnéztük azt a kiállítást, amely nagy költőnkhöz, Ady Endréhez kapcsolódik. Bejártuk szülőházát, ahol meséltünk a gyerekeknek a régmúlt időkről, a berendezési tárgyakról. Sétánk utolsó állomása az Ady-szobor volt, ahol elhelyeztük azt a koszorút, amelyet a

kirándulás előtt közösen készítettünk. A kézműves foglalkozással célunk az volt, hogy az együtt töltött idő támogassa a csoport összekovácsolódását, az utazásra történő ráhangolódást.
A következő utunk Zilahra vezetett, ahol megtekintettük a református középiskolát, amely egy ideig Ady iskoláséveinek helyszíne volt. A délutáni órákat Zsibón töltöttük, Rákóczi utolsó erdélyi csatájának színhelyén. Kívülről megnéztük a barokk stílusban épült Wesselényi- kastélyt, amely jelenleg nem látogatható turisták számára. Hosszú sétát tettünk a botanikus kertben, amely egyaránt elnyerte a felnőttek és a gyerekek csodálatát is. Ezt a helyet 1968-ban alapították, s mai napig „élő” eszköztár a biológia tanárok, illetve diákok számára, s pihenőhelye a természetszerető embereknek. Különböző növény – és állatfajokkal ismerkedhettünk meg az Üvegház és az Akvárium részlegben. A Japánkert tökéletesen ábrázolta a természet és a művészet összhangját. Az emberek közötti kapcsolatokat szimbolizálják a kert alapelemei: a vízesések, hidak, növények, fák, kövek. A Rózsák kertje mellett elterülő mini játszótéren a gyerekek élvezhették a szabadság és játék örömét. Az esti órákban érkeztünk meg Katalinra, szálláshelyünkre.

  1. nap
    A második nap délelőtti óráit a koltói iskolában töltöttük. Az iskolalátogatással célunk a nemzeti összetartozás tudatának erősítése volt. Hetedikeseink megismerkedhettek határainkon túl élő társaikkal, a közös beszélgetésen kérdéseket tehettek fel. Az intézmény pedagógusa rövid powerpointos bemutatóval ismertette meg velünk az intézmény épületét, jellemzőit, az iskolai szokásokat, s bepillantást nyerhettünk a képek által rendezvényeikbe is. Közösen énekeltük el a Csínom Palkó kezdetű dalt, illetve a Himnuszt. Átnyújtottuk azt a hét doboz ajándékot, amelyet a kirándulást megelőzően közösen gyűjtöttünk össze. Bízunk benne, hasznosítani tudják majd a kint élő magyar koltói diákok. A látogatással szorosabbá kívántuk tenni az egymáshoz való tartozás tudatát, amit a közös nyelv, a közös történelmi és irodalmi hagyományok, népszokások erősítenek.
    A nap második részében Máramarosszigetre látogattunk el. Az esős idő nem kedvezett a kirándulásnak, ennek ellenére csaknem két órát töltöttünk a falumúzeumban, ahol megcsodálhattuk a népi építészet remekműveit.
  2. nap
    A Koltón található Petőfi-emlékhelyet nem tudtuk megnézni, mivel az épület felújítás alatt áll. Viszont megkoszorúztuk Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobrát. Suioron libegőztünk, amelynek keretében a helyi táj jellegzetességeit is feltérképezhették a gyerekek.

Utunk következő állomása Nagybánya volt, ahol az Óvárosban tettünk egy sétát. Ennek során megnéztük a Rákóczi -pénzverdét, a főtéren pedig az Arany Szarvas fogadót, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia megszállt nászútjukon.
Szatmárnémetiben a béke megkötését jelképező táblánál róttuk le tiszteletünket.
Utolsó állomásunk Nagymajtény volt, ahol megkoszorúztuk a szatmári béke emlékére felállított emlékművet.
Nagyon sok szép élménnyel tértünk haza a három nap után, s rengeteg fotót készítettünk, amelyet felhasználtunk azon az értékelő órán, ahol az eseményekből egy tablót állítottunk össze, amelyet elhelyeztünk az iskola aulájában. Powerpointos bemutatóval a nevelők képeket villantottak fel, s ehhez a gyerekek spontán módon elmondták élményeiket. Az élménybeszámolóra meghívtuk a hatodikosokat is, hiszen célunk, hogy a következő tanévben ők is bekapcsolódjanak a Határtalanul! programba. A képekből minden résztvevő emlékül egy albumot kapott, hogy évek múlva is visszaidézhesse a közös élményeket.

Móra Ferenc élete

200px-Móra_Ferenc
Móra Ferenc 1934-ben.

  Kiskunfélegyháza 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8. 

Író, újságíró, muzeológus, a „tiszteletbeli makai”.

Élete

Szegényparaszt családból származott, édesapja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd mester, édesanyja Juhász Anna kenyérsütő asszony. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított mint segédtanár a Vas vármegyei Felsőlövőn.

Innen még a század elején mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre. A lapnak 1913–1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amely nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója.

Móra Ferenc 1911 – 1920 között a Szeged szabadkőműves páholy tagja volt, számos tisztséget betöltött, avató beszédeket tartott és szabadkőműves verseket írt.

Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926). Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.

mora-jozsefa-juhasz-szeged
Móra Ferenc (középen) Juhász Gyulával, Réti Ödönnel, Espersit Jánossal, József Attilával, József Attilával, Károlyi Lajossal és Vertán Endrével (forrás: cultura.hu)

1932-ben Szegeden díszdoktorrá avatták, s e jeles alkalomra átadta az Aranykoporsó című történelmi regény első példányát az egyetemnek. Szerencsés kutatónak is mondhatta magát: 1907 és 1914 között a Torontál megyei Csókán európai hírű kőkori telepet tárt fel, s Szeged környékén szinte minden korból értékes leletekkel gyarapította a hazai régészetet.

Élete szakadatlan munkával telt el, pedig Móra gyenge testalkatú, kényes gyomrú volt, régóta lappangott benne a tüdőbaj. Egyre többet kellett gyógyhelyeket keresnie. Holott legszívesebben családja körében élt: példás családapaként élte le életét, a végső években gyönyörűséggel élvezte nagyapa voltát.

Élete alkonyán még egyszer megérintette a szerelem. Az író-múzeumigazgató 1932 nyarán Balatonföldváron nyaralt, ahol az Aranykoporsó című regényét szerette volna megírni. Ekkor ismerkedett meg a nála két évtizeddel fiatalabb Kalmár Ilonával, akinek emléke a regény Titanillájaként maradt meg az irodalomtörténetben. ‚‚Az ember nem azt szereti, akit akar, hanem akit tud.”

A szerelmi történet annak köszönhetően rekonstruálható, hogy a múzsa 1986-ban bekövetkezett halála után Móra Ferenc hozzá írott levelei, versei a szegedi múzeumba kerültek. Lengyel András, Móra életrajz írója szerint a dokumentumokból kiderül, a “versek ívek a játéktól, a fürdőhelyen szokásos flörtöléstől, a beteljesedett szexualitáson át, egészen a kapcsolat révén kibontakozó s az egész személyiséget megérintő egzisztenciális élményig terjed. Az ívnek ez a teljessége adja e szerelem jelentőségét Móra életében, teszi többé unaloműző, időmulató románcnál.”

‚‚Úgy látszik, az öregség hozza magával ezeket a változásokat. Az ember lefelé megy a dombról, a szemhatára összeszűkül, s míg a messziségek homályba vesznek, a közel apróságok megnőnek.” (Móra Ferenc: Aranykoporsó)

1933-ban hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, megműtötték, de a régész-író állapota 1933 nyarán súlyosbodott, sárgaságot kapott. Ez már a hasnyálmirigy-rák következménye volt, de erről még sem ő, sem orvosai nem tudtak. A Délmagyarország adott hírt először Móra romló egészségéről. A nyilvánosság innen tudta meg, a múzeumigazgató sárgaságban szenved. Néhány nappal később meg is műtötték – epekő gyanújával.

A műtét során kiderült, nagyobb a baj, minderről azonban Mórát nem tájékoztatták, sőt a beteg még egy másik emberből származó epekövet is kapott sajátja gyanánt. Az orvosokon kívül mindenki úgy gondolta, Móra Ferenc epebeteg, s emiatt kapta a sárgaságot. Ebben a hiszemben élt a híres nyomdász Kner Imre is, aki egy úgynevezett privatdruck-kal, vagyis magánnyomattal lepte meg kedves ismerősét. A néhány példányban megjelent könyvecske borítójának szövege: “Sárgaságról való Orvosság Móra Ferentznek.” Már nem lehetett rajta segíteni, s 1934. február 8-án meghalt.

Írói pályája

Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elbeszélő költemény, Szeged, 1902; Szegénysoron, Szeged, 1905), később is írogatott verseket (Könnyes könyv, Budapest, 1920). Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója.

Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos magyaros stílus jellemzi. Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. Ennek adott hangot a Hannibál feltámasztása c. regényében, amely az író életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-ben adták ki Szegeden – azonban több mint 200, nem az író szándékai szerinti változtatással (cenzúra) – 1956-ban pedig Hannibál tanár úr címmel filmre vitték.

1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták, a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Meleg barátság fűzte Juhász Gyulához. Művei több idegen nyelven is olvashatók.

Első ifjúsági regénye az Öreg diófák alatt (1906), amely később Dióbél királyfi (1922) címen jelent meg,  még csupán emlékek láncolata.

Rab ember fiai (1908) az igazi, egységes vonalvezetésű ifjúsági regénye, mely az utolsó erdélyi fejedelem, Apafi Mihály idején játszódó, kalandos, mesés elemeket is alkalmazó história. Történelmi indíttatású könyv a Mindenki Jánoskája (1911) is. Világirodalmi példák után Móra Ferenc a magyar rókaregény megteremtője is, a Csilicsali Csalavári Csalavér (1913) egy mindig éhes és mohó rókacsalád története.

Legismertebb, immár klasszikus gyermekregénye a Kincskereső kisködmön (1918), tele népmesékbe illő fordulatokkal, erkölcsi példázatokkal.

Móra Ferenc tankönyvíróként is ismert. Természetrajz (1909) könyve első osztályosoknak szól. A Betűország virágos kertje (1925-1929) öt kötetben az egykori elemi iskola mind a hat osztályának készül. A mai általános iskolai tankönyvekben is joggal találunk nagy arányban szemelvényeket. Az író az Alföld szerencsés kezű archeológusaként is ismert, régészeti cikkeinek gyűjteménye: Utazás a földalatti Magyarországon (1934).

Prózaművészetének tartóoszlopa két nagy regénye: az Ének a búza­mezőkről (1927) és az Aranykoporsó (1932).

A legnagyobb magyar gyermek- és ifjúsági könyvkiadó 1957 óta viseli az író nevét, legutóbb hat kötetben adták ki írásait: Móra Ferenc válogatott művei az ifjúságnak (1973-1981). Földes Anna (1930-) rajzolt a fiataloknak pályaképet az íróról az Így élt Móra Ferenc (1979) kötetében.

Móra Ferenc művei

Rab ember fiai (Budapest, 1909)
Mindenki Jánoskája (Budapest, 1911)
Csilicsali Csalavári Csalavér (Budapest, 1912)
Filkó meg én (Budapest, 1915)
Kincskereső kisködmön (regény, Budapest, 1918)
Dióbél királyfi (Budapest, 1922)
A festő halála (regény, Budapest, 1921, később Négy apának egy leánya címmel jelent meg)
Georgikon (Budapest, 1925)
Nádihegedű (Budapest, 1927)
Ének a búzamezőkről (regény, Budapest, 1927)
Beszélgetés a ferde toronnyal (Budapest, 1927)
Túl a palánkon
Véreim (Budapest, 1927)
Sokféle (Budapest, 1927)
Egy cár, akit várnak (Budapest, 1930)
Aranykoporsó (történelmi regény, Budapest, 1932)
Daru-utcától a Móra Ferenc-utcáig (önéletrajzi regény, Budapest, 1934)
Utazás a föld alatti Magyarországon (Budapest, 1935)
Parasztjaim (Budapest, 1935)
Dióbél királykisasszony (Budapest, 1935)
Napok, holdak elmúlt csillagok (Budapest, 1935);
Titulász bankója (Történelmi elbeszélések, mesék)
Az Aranyszőrű bárány
Könnyes könyv
A cinege cipője
Az égbelátó
Hannibál föltámasztása
A hatrongyosi kakasok
Hol volt, hol nem volt
Zengő ABC